Az a szomorú, hogy a ma embere már annyira elszokott a vízivástól, hogy már nem is érez igazán szomjúságot. Vagy legalább is a rossz beidegződésnek hála, összekeverjük az éhséggel.
Így nem csak, hogy nem jut a szerveztünk elegendő vízhez, de még tovább terheljük azáltal, hogy felesleges többlet kalóriával „fárasztjuk”. Ami felesleges többletsúlyhoz vezethet.
Emlékszem, mikor én kb. másfél éve eldöntöttem, hogy odafigyelek a megfelelő mennyiségű és minőségű víz ivására, eleinte szinte öklendezve nyeltem az akkor nagyon soknak tűnő 3 literes mennyiséget nap, mint nap.
Aztán egyszer csak elkezdtem érezni, hogy szomjas vagyok. És már nem a vízivás jelentette a megpróbáltatást, hanem annak az elhagyása jelentette volna.
Arról nem is beszélve, hogy a gyermekáldás is váratott magára addig, amíg erre el nem kezdtem odafigyelni. És meggyőződésem, hogy nagyon sok asszonytársamnak csak ennyit kellene megtennie a siker érdekében, ahelyett, hogy idejekorán a mesterséges megtermékenyítéshez folyamodna.
Egy próbát megér, nem? Mit veszíthet?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése